Közös koncert a finn OULUN NMKY:n Mieslaulajat férfikarral

A soproni evangélikus templom a Fidelissima kórus fellépéseinek egyik kedvelt helyszíne, hiszen nem csak szép emlékű karácsonyi koncertjeinknek, de többek közt legutóbbi grandiózus vállalkozásunknak, a Messisásnak is ez a rendkívül jó akusztikájú helyszín adott otthont. Ezért is döntöttünk e nagy múltú épület mellett a vendégeinkkel közös koncert tervezésekor.

Magáról az OULUN NMKY:n Mieslaulajat férfikarról előzetes nem sok, csupán annyi derült ki, amennyit honlapjukról megtudtunk, így széles palettáról válogattuk a darabokat kedveskedve egy kicsit vendégeinknek, és merítve kórusunk régebbi és aktuális repertoárjából.

Finn kollégáink személyében aztán nagyon kedves embereket ismertünk meg, akik kis hazánkról nagyon lelkesen áradoztak, ám azt sem felejtették el megemlíteni, mennyivel hűvösebb náluk a június.

A koncertre szép számú közönség jött el, s a megjelentek mindenben alkalmazkodtak a koncert alapvetően oldott, ám mégis kissé ünnepélyes hangulatához, amit – a meglepetésként – a koncert elején előadott finn nemzeti himnusz eléneklésével sikerült kórusunknak megalapoznia. További műsorunk a már említett sokszínűség jegyében telt, így énekeltünk még egy finn darabot Sibelius tollából (finnül és magyarul), elővettük Farkas Ferenc Pataki diákdalait, majd átvezetésként Gordon Young „Sing Alleluja” című darabját. Ezután már a frissen tanult darabok következtek, mintegy beharangozóként júliusi évadzáró koncertünkre. A közönség nagy lelkesedéssel fogadta műsorunk eme populárisabb, ám ezzel együtt mégis szokatlan részét, s velünk dúdolta a Danny Boy, a Yesterday és a Short People dallamait.

A OULUN NMKY:n Mieslaulajat műsora konvencionálisabb, de a férfikari hangzás miatt mégis különleges volt. A mély tónusú hangzás arányosan felépítve teljesen betöltötte a teret annak ellenére, hogy csak a kórus fele tudott ellátogatni Magyarországra. A repertoár törzsét az észak-európai szerzők férfikari darabjai adták, de Schubert szerzeménye is elhangzott. A kórus műsorának végén a közönség hálás tapsa ráadásra szólította vissza a férfikart, akik mosolyogva, szinte már meglepetten tettek eleget a kérésnek.

A jó hangulatú este zárásaként a nyelvi akadályokat leküzdeni próbálva ismerkedtünk meg vendégeinkkel és a közös éneklésbe torkolló vacsora közben még a közeli viszontlátásban is megállapodtunk.

Szilágyi Miklós
karnagy

Tovább a galériához >>>
Fotó: Lisznyai András és Varga Jenő