2019. október 3-án volt kórusunk 25 éves, amit az 5-én tartott jubileumi koncertünkkel ünnepeltünk meg. A hangversenyről Szilágyi Miklós karnagyunk írt rövid összefoglalót.

képek és műsor >>> | média >>>

Egy kórus életében bármely évforduló nagy jelentőséggel bírhat. Különösen igaz ez az olyan mérföldkövekre, mint amikor kórusunk visszatekint az elmúlt negyed századra. Egy negyed évszázad. Így ebben a formában megfogalmazva érződik igazán, hogy a Fidelissima Vegyeskar nemcsak a 25 év alatt benne éneklők személyiségének, hanem Sopron, Magyarország és egyáltalában a történelem része lett.

Hosszú út vezetett idáig, tekintve akár az említett 25 évet, vagy kisebb léptekkel visszanézve arra az útra, ami a kórus jelenlegi tagságát a jubileumi koncertig vezette. Jómagam öt évvel ezelőtt csöppentem bele ennek a közösségnek a mindennapjaiba. Már arról is oldalakat lehetne írni, hogy én hogy éltem meg a negyed századnak ezt a kis szeletét. Éppen ezért a koncert repertoárjának kiválasztásánál mi hárman – akik vezethettük az énekkart – úgy gondolkodtunk, hogy e jeles alkalommal olyan darabok kerüljenek a közönség elé, amik jellemzik a kórus létét, hitvallását, ars poeticáját, de ugyanúgy körülírják az egyes karnagyokhoz köthető életszakaszokat is.

Ennek megfelelően csodálatos felütése volt a koncertnek az Arany János által vezényelt Locarnói motetta, ami megidézte Szokolay Sándort, és rajta keresztül Sopronhoz is közelebb fűzte kórusunkat. Az ezt követő két mű a maga egyszerű szépségében jelezte a Czipszer Andrea által levezényelt átmeneti időszakot. Az énekesek mind a Daróczi Bárdos Tamás által írt Muzsikus dalt, mind Farkas Ferenc „Pataki diákdalok” című művét szívükbe zárták, és a mai napig – bármilyen alkalomra vesszük is elő – szívesen éneklik.

Az általam – Szilágyi Miklós által – választott négy mű próbálta felölelni az elmúlt négy év minden aspektusát. Amennyire nehezen indult, és teljesedett ki a koncertre való felkészülés, magán a koncerten a kórus annál könnyedebben énekelte a nem éppen egyszerű darabokat. Vezényelni is nagyon jó érzés volt ezen az estén, de igazán jó volt azt is látni, érezni, hogy a kórustagok mennyire megszerették az elmúlt négy évben tanult darabokat. Az ebben a részben elhangzott művek:

• Orbán György: Daemon,
• Szilágyi Miklós: Pater Noster,
• Daróczi Bárdos Tamás: Járd ki lábom,
• Greensleves (angol dallam Bob Chilcott feldolgozásában) zongorán kísért: Schárfyné Halmos Erika.

A koncert második felében végre előkerültek a hangszerek. Vivaldi „Glória” című darabját Arany János vezénylete mellett a Kőszegi Vonósok kísérték. Szólót énekelt Csejtei-Varga Júlia, Horváth Enikő Sára és Sándor Eszter. Az oratórikus darab előadása nem csak összehozta a kórus mindenkori tagjait, de egyben összegezte negyed század tapasztalatait és örömeit. A tagok elmondása szerint viszont egész más volt ebben a nagy, összesített kórusban énekelni.

Köszönet illeti Kocsis-Holper Zoltánt az estét összefogó, élvezetes műsorvezetésért.

Mint ahogy semmi sem, a Fidelissima Vegyeskar sem lesz már ugyanolyan. Lezártuk az első 25 évet, ami egy ember életében szinte csak úgymond a tanuló időszak vége. Nekünk is jöhetnek hát az újabb feladatok, az újabb kihívások, meg kell felelünk az újabb próbatételeknek, újabb és újabb énekeseket kell megnyernünk az általunk képviselt nemes ügynek, és a folyamatosan változó körülmények ellenére tennünk kell a dolgunkat, képviselni az általunk választott szellemiséget. Hogyha 25 év a tanuló időszak vége, akkor most elkezdődik az az időszak, amikor teremtenünk, alkotnunk kell. Legyen hát így! Isten éltessen, Fidelissima!

Szilágyi Miklós
karnagy

 
Támogatónk: