Kodály Zoltán Vilmos (Kecskemét, 1882. december 16. – Budapest, 1967. március 6.)

A „Kodály” mára az emberek többségének csupán egy távoli fogalom, aminek sajnos a tartalma sem mindig pozitív. Pedig Kodály Zoltán népzenegyűjtői, zenepedagógiai, zeneszerzői, nyelvészeti és sok egyéb területen végzett munkássága többek közt magyarságról és nemzettudatról is mesél, de nem a ma oly divatos módon, hanem mélyen, legbelül, túl a külsőségeken.

Kettős Kodály-év van… megint… Mintha mindenki énektanára még születésével és halálával – életével – is azt akarná fejünkbe sulykolni, amiért élt: hogy zene és kultúra nélkül nincs magyarság, nincs nemzet, de nem érdemes élni sem.
Kórusunk rendhagyó módon próbál tenni Kodály hagyatékának életben tartásáért: három művét vettük fel, és rendeztük videósorozatba. Ennek első darabját láthatja most a nagyérdemű.

Cohors generosa – Régi magyar diákköszöntő, mellyel tisztelgünk nem csak a mű szerzője, hanem városunk, Sopron egyetemi város előtt is, egyben köszönetünket fejezzük ki a Soproni Egyetemnek, hogy falai között sok diák mellett kórusunk is második anyára, Alma Materre lelt.

Szilágyi Miklós
karnagy