Július első napján ismét egy soproni templom, ezúttal a Domonkos templom vendége volt a Fidelissima vegyeskar, kórusunk vendége pedig a lengyelországi Imeilinből ide látogató „Harfa” kórus, karnagy: Roman Jochemczyk. Első találkozása volt ez a két kórusnak, de lengyel barátaink feszített menetrendje a koncert előtt nem nagyon engedte meg az ismerkedést, így a karnagyok közti bemutatkozást és rövid szakmai egyeztetést rögtön a közös próba követte, hiszen vendégeink kérése volt két közös darab eléneklése is.

A koncertre szép számú közönség jött el megtöltve a templom padsorait, és amikor kórusunk bevonult, a lengyel kórus már elfoglalta helyét a templom karzatán. A koncert kezdeteként őket köszöntötte Bejczi Tibor domonkos atya, aki – lengyelországi tanulmányai révén – kiválóan beszél lengyelül (sok más nyelv mellett). Szavai kellemes meglepetésként érték vendégeinket, és megalapozták az egész este hangulatát.

A műsor időrendben felvonultatta elsősorban a lengyel, majd a közép-európai zene ismert és kevésbé ismert műveit, kezdve a barokktól a múlt századig, és a számunkra ismeretlen lengyel szerzőktől Bach és Mozart művészetéig. Minden művet igényesen megformált orgonaszó kísért, és néhány darabban feltűnt a fuvola és a szaxofon elsőre különösnek ható, ám az orgonával szépen összhangzó duettje. A két fúvós hangszer játékosa lágyan olvasztotta bele a hangszínt a kórus kíséretébe és a templom akusztikájába, s így a hatás egészen fantasztikus volt, kiváltképpen a szaxofon kissé nazális hangszínét hallgatva.

Az áhítatos, a vége felé már egészen különleges disszonanciákat felvonultató repertoár után nem volt könnyű „színpadra”, vagyis a templom szentélyébe állni. A vendégkórus koncertje a Fidelissimát is hatása alá vonta, és ez szerencsére pozitív hatással volt az énekesekre. Három darabból álló repertoárunk szépen ki tudta egészíteni a hangverseny fő sodrát, és mintegy lecsengette azt, Palestrina és Liszt művei nagyon jól illeszkedtek a lengyel repertoárhoz.

A koncert zárásaként elhangzott a két közös mű, Liszt Ave Mariája és Mozarttól az „Ave verum corpus” című darab. A klasszikus zene eme két „slágere” méltó lezárása, mintegy megkoronázása volt ennek az estének, amit a közönség vastapsánál semmi sem bizonyít jobban.

A hangverseny után a kolostor étkezőjében a kórustagjaink által előkészített vacsora adott lehetőséget a már kötetlen ismerkedésre. A társalgás nagyrészt németül folyt, de a legfontosabb dolgok elmondásához kiváló tolmács állt rendelkezésünkre Szabó Maria és Kiss Danuta személyében. Lengyel barátaink a vendéglátást apró ajándékkal hálálták meg, valamint egy meghívással városukba, így a közös éneklés után azzal a reménnyel váltunk el újonnan szerzett barátainktól, hogy jövőre talán Lengyelországban is elénekelhetjük a Messiást…

Szilágyi Miklós
karnagy

Fotó: Varga Jenő
Tovább a galériához >>>