2025. november 30-án, Advent első napján, ismét részt vehettünk két rendezvényen is. Először a Nagyboldogasszony (Kecske) templomban adtunk egy minikoncertet, majd a Fő téren közreműködtünk az első gyertya meggyújtásánál. Az alábbiakben karnagyunk adventi gondolatai olvashatók.

Mostanában sokszor teszem fel magamnak azt a kérdést, hogy miért lett ennyire küzdelmes minden adventi készület. Ha csak jómagam lennék ennyire elgyötört így, decemberre fordulván, joggal kereshetném magamban, jobban mondva életvitelemben a problémát, de sajnos elég csak bemennem bármely általam irányított együttes próbájára, hogy ugyanezt lássam az arcok túlnyomó többségén.

Mit rontunk el?

Advent, az Úrjövet, a karácsonyra készülődés ideje, amikor csendben befelé fordulva keressük meg magunkban az ünnephez vezető utat. Valahogy viszont mostanában mi emberek nem vagyunk képesek erre, vagy nem figyelünk erre eléggé.

Számomra a zene mindig is a transzcendenssel való egyfajta kapcsolat volt (legalábbis azóta mindenképp, hogy tudatosan művelem). Éppen ezért tisztelettel állok hozzá, és valahogy ezt próbálom sugározni a környezetem felé is. De azt veszem észre, hogy a körülöttünk lévő zenei környezet – talán az általánosan jelenlévő vizuális és akusztikus túltelítettség miatt – egyre silányul. Karácsony zenéi, amik számomra a várakozást a meghittséget, az otthon melegét hozták, egyre inkább háttérzenévé válnak. Gyönyörű gondolatisággal átszőtt magyar nyelvű (!) adventi és karácsonyi dalok mennek a feledésbe és ezen dalok helyére befurakodnak a konzervmuzsikaként elkészített, főként angolszász kultúrkörből eredeztethető dalok.

Az emberek pedig túl fáradtak ahhoz, hogy szelektáljanak. „Mindenhol válogassunk? Válogassunk a megbízható hírek és teóriák, a magas- és popkultúra, vagy éppen a drága és személyes ajándék között?”

Itt kellene megállnunk egy pillanatra, és végiggondolni még egyszer az advent mint – vallási hovatartozástól függetlenül – a karácsonyi készület gondolatiságát!

Forduljunk befelé, és magunkban keressük meg azt az utat, ami az ünnephez vezet!

Az énekszó az emberi önkifejezés egyik legszebb eszköze, mégis elszoktunk tőle. Éppen ezért igyekszem minden arra alkalmas koncerten bíztatni a közönséget, hogy énekeljen. Nem volt ez másként Sopronban, a Kecske-templomban sem. Nem áltatom magam azzal, hogy mindenkihez elért az üzenet ott és akkor. (Hiszen, ha így lett volna, lett volna annyi tisztelet a hallgatóság soraiban lévő, időhiányban lévő embertársainkban, hogy legalább a templom ajtaját nem csapkodják.) De voltak, nem is kevesen, akik át tudtak szellemülni, sőt olyanok is voltak néhányan, akik a felszólításomnak eleget téve énekelték azokat a dalokat, amiket ki tudja, mikor énekeltek utoljára.

A Fidelissima rövid, de szívből jövő koncertje a zene nyelvén tudta felszínre hozni az oly régóta vágyott ünnepvárást. Pedig kórusunk képességeit tekintve egyszerű kis dalok ezek, mégis varázserővel bírnak. Egészen más lett a hangulat a zsúfolásig megtelt templomban. Az emberek többsége figyelt, mosolygott, többen meghatódtak.

Kint a téren egy kicsit más dolog énekelni. Az ott lévő sokaság általában csak megszokásból jön el a gyertyagyújtásra, de mintha most egy kicsit másként lett volna. Persze most is volt, aki épp csak nem állt be a kórustagok közé, hogy jobban lásson, és persze mindig akadnak beszélgetők, de mégis az emberek figyeltek. De az is lehet, hogy annyira egy hullámhosszon voltunk a kórussal, hogy a zaj egy része nem tudatosult bennem. Mindenesetre a körülményekhez képest szép ünnepség volt, ami végre arról szólt, amiről kellett neki, és nem egyéb dolgokról és főként nem politikáról.

Nekem, mint fellépőnek, természetesen igyekeznem kell a közönséghez szólni, mind a zene, mind pedig a szavak szintjén, ami nyilván megfelelő koncentrációt igényel. De hogy mekkora ereje van a zenének: a koncert után fáradtan hazaérve kis családunk körbeülte a családi asztalt, és – miután a gyerekek megegyeztek abban, hogy majd melyik gyertyát ki gyújtja meg az adventi koszorún – fellobbant az első gyertyaláng. A gyerek azt kérték, hogy énekeljünk. Énekeltünk. Ott és akkor leszállt egy angyal. Végre…

Szilágyi Miklós
karnagy

A Kisalföld cikke a gyertyagyújtásról | A Sopron Média cikke a gyertyagyújtásról

„Istengyermek” – Adventi minikoncert, Sopron, Nagyboldogasszony templom
Fotó: Soproni Téma (Szeniczei Patrik)

I. Adventi gyetyagyújtás, Sopron, Fő tér
Fotó: Polgármesteri Hivatal, Sopron Média (Rombai Péter), Soproni Téma (Szeniczei Patrik), Takács Gábor