Palotai Gábor alapító kórustitkárunkat 2026. március 13-án kísértük végső útjára a Szent Mihály templomban és temetőben. Hálás szívvel őrizzük emlékét, a ránk hagyott iránymutatásait.
Nekrológ alapító karnagyunk tollából
El kell búcsúznunk Palotai Gábortól, aki megalapította és az énekléstől való visszalépéséig titkárként és alapítványi elnökként 20 esztendeig működtette a Fidelissima kórust. Gábor minden értelemben oszlopos tagja volt az együttesnek: 196 centiméterével (kosárlabda-játékosként, majd -edzőként is sikeres és közismert személyiség volt a városban), kimagaslott a férfikarból, és két évtizeden át minden energiáját és találékonyságát arra fordította, hogy az együttes sikerét és elismertségét öregbítse. Ehhez számos látványos akció lebonyolításával és elképesztő mennyiségű, észrevétlen háttérmunka elvégzésével járult hozzá.
Lelkesedésének elsősorban nem személyes föltűnni vágyás, hanem a zene és a zene kedvéért létrehozott alkotó közösség iránti elkötelezett rajongás adott energiát. Szemléletében a magas színvonalú művészi teljesítmények lehetősége szervesen forrt össze az ehhez szükséges kitartó és szívós munka igényével: ezen ideálok miatt nem kímélte azokat, akik nem tettek meg mindent a kiválasztott célokért, de – mindenek előtt és példát mutatóan – nem kímélte saját magát sem, amikor valamit tennie kellett. Vállalt és elvégzett feladatai közé tartozott a próbahelyiség biztosítása, a kórus kottáinak sokszorosítása, az egyenruhák megvarratása, a kórusdobogók megtervezése, elkészíttetése, hangversenyekre szállítása, össze- és szétszerelése és hazaszállítása, a fellépési lehetőségek fölkutatása, közvetítése, a hangversenyek előkészítése és lebonyolítása (a plakátok, szórólapok, műsorfüzetek nyomtatása, sokszorosítása, terítése, a világítás biztosítása, a fellépti helyek berendezése és rendbetétele), hangfel¬vételek készítésének és sokszorosításának, az együttes magyarországi és külföldi útjainak szervezése, s mindezekhez rengeteg nagy értékű anyagi és természetbeni támogatás megszerzése… a fölsorolás még hosszan folytatható. Munkájában energikusan és töretlen kedéllyel használta föl óriási kapcsolati tőkéjét és nem kevés személyes anyagi erőforrását is.
A sok szervező munka mellett pedig arra is volt igénye, hogy az együttesből közösséget, együtt nevetni és elérzékenyülni képes családot formáljon, amely a fontos eseményeket – hangversenyeket követő fogadásokat, karácsonyi szeretetvendégségeket vagy évadzáró mulatságokat – látványos külsőségekkel, olykor pedig bensőséges meghittséggel ünnepelte meg. Nem csoda, ha elnyerte és halááig kiérdemelte a „kórpapa” becenevet. Hálás szívvel gondoljunk vissza és emlékezzünk rá!
Arany János alapító karnagy
(Utód)kórustitkári gondolatok
Azt, hogy lézetünk, hogy több, mint 30 éve énekelünk a magunk és a közönségünk örömére, épülésére, azt Palotai Gábornak köszönhetjük. Az Ő fejében született meg az ötlet, hogy felkérje Arany Jánost, alapítsanak egy új kórust Sopronban. Dacolt azokkal, akik rossz érzéssel és véleménnyel viseltettek az akkor egyetlen működő énekkar mellett megszülető új együttes iránt. Erősítette, támogató kapcsolatokká formálta azokat a kedvező megjegyzéseket, gratulációkat, amiket a kórusalapításért kapott.
Mindig mindent megoldott. Nem tudjuk mikor, nem tudjuk hogyan, nem tudjuk, honnan merítette azt a végtelen erőt. Vagy mégis? A családjából, a hitéből, a szüleitől örökölt zeneszeretetből, a bizonyosságból, hogy a zene az az egyetemes kultúra ami jobbá tesz, és megtart bennünket, a tudásból, hogy a közösségeknek megtartó ereje van.
„Minden sikeres férfi mögött egy csodálatos asszony áll.” Nem volt ez másképp most sem. Felesége, Misa, mindig mindenben támogatta, észrevétlenül egyengette mindazokat a finomságokat, amire a férfi szem nem fogékony, a férfi agy nem gondol. Mindenki, aki közreműködött a kórus életében, tökéletes vendéglátást élevezhetett náluk. Köszönjük, és mindennap osztozunk a fájdalmában.
A kórus tagja, sőt, a kórust működtető alapítvány alapítója volt testvére, Palotai György †. De a család számos további tagja vett részt az énekkar működésében: felesége (Misa), gyermekei (András és Ágnes), György felesége (Nelli †) és gyermekei (Árpád és Ajna). Igen, volt, hogy nyolc Palotai énekelt a kórusban.
Miután 2014-ben alapító karnagyunkkal együtt elhagyták a kórust, nagyon nehéz volt az általa rám ruházott kórustitkári feladatba beleállnom. Nehéz volt nekem, aki soha nem pályáztam volna erre a pozícióra, de nehéz volt a kórusnak is egy kétmeteres, tiszteletreméltó korú, nagyhangú férfi után egy tapasztalatlan, fiatal nő vezetését elfogadni. Ugyanezzel küzdöttem a városvezetéssel, az egyéb partnereinkkel való kapcsolatfelvétel során is. De kitartottam, és lassan-lassan megtaláltam a helyem ebben a szerepben magamon belül, a kóruson belül, és a külvilág felé is.
Hogyan? Meg akartam felelni Gábornak. Meg akartam szolgálni azt a bizalmat, amit Tőle kaptam, és teszem ezt a mai napig is. Isten nyugosztalja!
Takács Eszter kórustitkár