Mozgalmas évad ért véget a Fidelissima életében december 8-án Kópházán. Ilyenkor szokás azt mondani, hogy aki nem volt ott az nem is érti, mit értünk mozgalmasságon. De ebben a helyzetben ez nem igaz, mert aki egy kicsit is figyelemmel követi kórusunk munkáját, láthatta, mennyi mindent próbáltunk megtenni azért, hogy ez a 30. jubileumi év minden szempontból méltó legyen.

Kópházára igazából csak egy utolsó utáni pillanatban beérkezett felkérés miatt mentünk. Az adventi–karácsonyi időszak amúgyis nagyon mozgalmas egy zenész életében, hiszen ha máskor nem is, ilyenkor nagyon sokaknak jut eszébe, hogy az ünnep mégiscsak zene, sőt énekszóval az igazi. Így aztán ilyenkor egymást követik a gyertyagyújtások, kisebb és nagyobb koncertek vagy éppen a rövid, egy-két zene darabra korlátozódó közreműködések.

Jól is van ez így, meg nincs is. Mert egyrészről jó, hogy legalább ilyenkor eljutunk az emberek lelkéig, másrészről pedig talán máskor is meghallhatná a nagyobb többség az ének hívó szavát, és sajnos van, aki ilyenkor is csak hangtapétának, rosszabb esetben háttérzajnak tekinti. De gyorsan kergessük is el a borongós gondolatokat, hiszen a kópházi Sarlós Boldogasszony-templomban összegyűlt emberek miattunk jöttek el advent második vasárnapján, hiszen más hívó szó nem nagyon volt ezen a hideg téli estén (hacsak nem számoljuk a koncert után a templom melletti bódéban mért nagyon finom forralt bort és teát).

Amikor kiállunk a közönség elé, megérzi az ember, ha megváltozik a hangulat, ha az emberek nem csak a fülüket, de a lelküket is megnyitják. Ez az este ilyen volt. Közönségünk a koncert elejétől fogva mosolygott, és arcokon az a bizonyos áhitat tükröződött, amit a legkönnyebben ilyenkor decemberben, s főként karácsony környékén lehet megtapasztalni.

Ismert és kevésbé ismert darabok követték egymást a koncertünkön, és a kórus tagjai nagyon együtt éltek a zenével, ez pedig a minket hallgató emberekre is hatással volt. Az este legemelkedettebb pillanata természetesen a közös éneklés volt.

Kis templom, nem túl sok ember: igazi családias koncert, emelkedett pillanatokkal. Méltó lezárása egy évnek, amikor mi, fidelissimások is – ha nem is mindig, de – gyakran éreztük magunkat családnak.

Szilágyi Miklós
karnagy