A Fidelissima Vegyeskar Kemptemben
– 2017. október 19–23.
A Fidelissima Vegyeskar hosszú – közel egy éves – felkészülési időszakot lezárva érkezett el Georg Friedrich Händel legismertebb műve, a Messiás előadásának első hétvégéjéhez. Az oratórium első előadásának a bajorországi Kempten történelmi városa adott otthont.
Maga a három részes mű már terjedelme miatt is elég komoly próbatétel elé állította kórusunk tagságát, hiszen a nagyszámú és igen sokszínű kórustételek egyenként is sok különféle feladatot hárítanak az énekesekre.
Október 19-én fárasztó utazás és élménydús hegyi kirándulás után érkeztünk meg Kemptembe, foglaltuk el a szállásunkat és indultunk el az első közös próba helyszínére, melynek a helyi zeneiskola adott otthont. Végre személyesen is megismerhettük az előadás művészeti vezetőjét, Mary Ellen Kitchenst. Személyében kedves, jól felkészült, művészileg érzékeny, szilárd koncepcióval rendelkező karmester állt a produkció élére. Az első próba az ismerkedéssel, és kórusunk tudásának feltérképezésével telt. A kórus vezetőjeként jó volt tapasztalni a próbákon elhangzott instrukciók megerősítését, még akkor is, ha Mary Ellen olykor teljesen más oldalról közelítette meg az adott tételt, vagy teljesen más koncepció alapján valósította meg a szerző elképzeléseit.
A szombati napon immár kipihentebben vetettük bele magunkat a próbafolyamatba és megismerkedtünk a Munich International Choral Society (MICS) tagjaival. Összekovácsolásként rögtön közös beéneklés következett, majd pedig a próba a zenekarral, először a Saint Anton templom melletti gyülekezeti teremben, majd a templomban, ami a darab előadásának is otthont adott. A kezdeti bizonytalanságot hamar felváltotta az anyagtudásba vetett bizalom, és az énekesek saját tudásukban bízva egyre inkább felbátorodtak.
A vasárnap délelőtt némi városnézésről, majd az előadásra történő végső felkészülésről szólt. Megismertük a szólistákat, akik közül Gary Martin baritonénekest a nőikar testületileg szerette volna szerződtetni kórusunk soraiba.
Az előadás előtt egyértelműen látszott, hogy mindenki nagyon összeszedte magát, így amikor a kórus bevonult, semmiféle feszültség, inkább némi kellemes, várakozástól fűtött izgalom volt érezhető, amit tovább könnyített később a kezdő akkordok ünnepélyes megszólalása. A kórus az előadáson szólt a legegységesebben, s talán a férfikar összekovácsolódása tartott a legtovább. A kempteni zenekar nagyon összeszedte magát az előadásra, de sajnos a darab második felének elejére elfáradt, de az esetleges bizonytalanságokat feledtette a continuojátékos hölgy finom regisztrációja és elegáns kísérete. Itt kell megemlítenem az első trombita szólamát játszó hölgy figyelemreméltó felkészültségét, gyönyörű hangszínét, ami talán a legkiemelkedőbb szólistateljesítmény volt ezen az estén.
Az énekes szólisták közül Heike De Young szoprán világosan, a darabot értelmezve visszafogott bájjal fogalmazta meg a recitativokat és áriákat erős kontrasztot alkotva Heike Glinka altjával, aki talán nem a legszerencsésebb választás volt a Messiás nagyívű alt áriáinak előadására. Stefan Heidlweiler felkészülten, világosan énekelt, meglepően hajlékonyan oldva meg a nehezebb dallami fordulatokat, kiváló énekesi teljesítményt nyújtva. Bár jómagam Gary Martin baritonját inkább operaszínpadon tudnám elképzelni, a hangszín drámaisága üdítően hatott az estén kiválóan egészítve ki a nagylétszámú kórus megszólalásait, vagy a már említett trombitaszólók hajlékonyságát.
Mary Ellen Kitchens figyelemre méltó előadást állított össze, és finom érzékkel szerkesztette meg az arányokat a szokásosnál nagyobb létszámú kórus és az előadás többi résztvevője között. A zenekar bizonytalanságait ügyesen áthidalva hozott létre egy jól átgondolt arányos előadást, ezzel adva meg számunkra az alaphangot és a további lelkesedést a darab soproni előadásához.
Szilágyi Miklós
karnagy
