1995. június 18-án a rendezvénysorozat keretében önálló hangversenyt adtunk a Vármegyeháza díszteremében.
Koncertismertető
A
FIDELISSIMA
vegyeskar
hangversenye
a Soproni Nyári Ünnepi Hetek programján
a volt Vármegyeháza dísztermében
– 1995. június 18, vasárnap, 20.00 óra –
Szokolay Sándor: Hálaének (ősbemutató előadás!)
| Vígan énekelj az Úrnak te egész föld! Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek elébe vígassággal. Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és nem magunk; az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk. Menjetek be a kapuin hálaadással, tornácaiba dícséretekkel; adjatok hálát néki, áldjátok az ő nevét! Mert jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme és nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége! |
Szokolay Sándor legújabb motettája a bibliai 100. zsoltár Károli Gáspár fordította szövegére íródott, röviddel azután, hogy a szerző 1994. tavaszán városunkba költözött. A szerző személyes hitvallása szerint az imádság elsősorban nem kérés, hanem mindig és mindenek előtt hálaadás. A zsoltár szavaival Szokolay Sándor a viharos város-tengerből a régen-remélt nyugodt kikötőbe való megérkezésért fogalmazza meg háláját. A darab címlapja rövid kiegészítést ad a keletkezés történetéhez: „Arany Jánosnak, soproni újratalálkozásunk örömére: – (jó-szomszédságunk jeleként) – Sopron, 1994. június 6.” A mű a mai hangversenyen hangzik el először.
Szokolay Sándor: Örvendjetek az Úrnak – Locarnoi motetta
| Buzgón kérjük kegyelmes Úristen Felségét, árassza ránk bőven nagy kegyelmességét! A pokoltól lelkünk megszabadította! Mennyország ajtóját nékünk kinyitotta! Örvendjetek az Úrnak! Örvendjetek az Úrnak! Alleluja! Amen! Alleluja! |
A protestáns egyházi kórusgyakorlatban esztendők óta közkedvelt motetta 1972-ben készült a svájci „Casa Locarno” egyházi üdülőben töltött kéthetes pihenő utolsó istentiszteletére. Több változata közül – melyek között van orgonával előadandó és zenekar-kíséretes is – ezen az estén a kíséret nélküli vegyeskari változat hangzik el, amely azonban eszközeiben, harmóniakezelésében és szólamvezetésében is erősen „hangszeres” ízű. Nyitó korálsoraiban szélesen áradó vonóskart, a középső és záró szakaszban harsány és ritmikus rézfúvós gárdát imitálnak a kórus szólamai.
Deák-Bárdos György: Crucifigatur (Parasceve – III.)
| Dicunt omnes: Crucifigatur! Ait illis praeses: „Quid enim mali fecit?” At illi magis clamabant, dicentes: Crucifigatur! |
Mindnyájan mondák: Feszíttessék meg! Monda pedig nékik a helytartó: „De hát mi rosszat cselekedett?” Azok pedig még inkább kiáltozának, mondván: Feszíttessék meg! |
A kórusmű a szerző 1933-ban, Krisztus halálának 1900. évfordulójára írt „Parasceve” (előkészület az ünnepre) című sorozatának része, mely sorozat a Máté és János evangéliumából vett szövegek alapján kíséri el Jézus Krisztust földi életének utolsó állomásain. A darab éltető eleme a szólamok mozgása. A zeneszerző markáns dinamikával, polifón szövevényként ábrázolja helytartó házának udvarán kiáltozó, egymás szavába vágó sokaság zaját, míg a kérdő szavakat – „de hát mi rosszat cselekedett?” – csöndes egyszólamúsággal mondatja el. A rövid kompozíció formájának hármas egységét a „Crucifigatur”-kiáltás ismételt fölidézése teljesíti ki. A fényes és hatásos zárlat egyszerre érzékelteti az emberi mesterkedés pillanatnyi győzelem-mámorát és az isteni döntés véglegességét, mely ezt az emberi mesterkedést eszközül használja.
Deák-Bárdos György: Eli, eli (Parasceve – V.)
| Et circa horam nonam clamavit Jesus voce magna, dicens: „Eli! Eli! Lamma sabacthani?” |
És kilenc óra tájban fölkiáltott Jézus hangos szóval, mondván: „Én Istenem! Én Istenem! Miért hagytál el engem?” |
A keresztfán szenvedő Jézus megindító fölkiáltásában a testi mivoltában gyötrődő Emberfia és a lelki mivoltában megadó Istenfia birkózik. Amiképpen az előző darab a szólamok mozgását avatta elsődleges kifejező eszközzé, úgy ebben a motettában a sötétebb moll és világosabb dúr harmóniák következetes szembeállítása teszi érzékletessé a megszabadulásba vetett reménység és a megváltoztathatatlan döntésbe való belenyugvás zenei megfogalmazását.
Deák-Bárdos György: Consummatum est (Parasceve – VI.)
| Cum ergo accepisset Jesus acetum, dixit: „Consummatum est!” |
Mikor tehát Jézus megízelte az ecetet, így szólt: „Elvégeztetett!” |
Az utolsó pillanatot idézi föl a sorozat harmadik kiemelt darabja, mely elsősorban a ritmus és a tempók sajátosságainak útján ragadja meg mondanivalóját. Amíg a szemlélő-elbeszélő szavait halljuk, zavar és bizonytalanság támad a szövegben: a kórus két részre szakad és eltérő ritmusban, feszes tempóban mondja el beszámolóját az eseményről. Krisztus utolsó szavai pedig a Megváltás szent bizonyosságának nyugalmával, földön túli békességet árasztva és csöndes méltósággal zárják le a történetet.
Gárdonyi Zoltán: Élet és békesség
| Nincsen immár kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak; mert az élet lelkének törvénye megszabadított téged a bűn és halál törvényétől. Nincsen immár kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak; akik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint. |
|
– Az Úr Istent magasztalom, Jó voltáról emlékezem, |
| Mert az élet lelkének törvénye megszabadított téged a bűn és halál törvényétől. Mert nincsen immár kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak; akik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint. |
|
– Kezeidnek karjaiban, Élet, halál birtokodban, |
| Mert a test gondolata halál, a lélek pedig élet és békesség. |
|
– Ne félj azért háborúdban, Mert vagy Isten oltalmában. |
| Mert a test gondolata halál, a lélek pedig élet és békesség! |
Gárdonyi Zoltán neve a soproni közönség előtt sem lehet teljesen ismeretlen. A huszadik század magyar protestáns egyházi zenéjének legjelesebb tudósa és ismert szerzője életének egy rövid szakaszában a soproni evangélikus tanítóképző tanára volt. Nagyszabású kórusdarabja a barokk kor jeles hagyományainak módján nyúl a Szentírás kiválasztott szavaihoz. Előbb megszólaltat egy ige-szakaszt, polifonikus formában, a kórus-zene legnemesebb eszközeivel, majd hozzákapcsolja egy gyülekezeti népének egy-egy versének egyszerű, homofón földolgozását. A barokk zenében e szerkesztési mód legnagyobb mestere Bach volt, akinek „Jesu, meine Freude” című motettája ugyanezt az igerészt, Pál apostol rómaiakhoz írt levele 8. fejezetének verseit dolgozza föl, hasonló módon: a bibliai szöveg mondatai zseniális kórustételekben szólalnak meg, közöttük pedig föl-fölhangzik a német korál, a népének egy-egy versszaka. Éppen úgy tehát, mint a hagyományos protestáns istentiszteleten: az ige fölolvasása és magyarázata úgy válik termékeny, gazdag üzenetté, ha a hallottakat a hallgató közösség a maga szavaival, megszokott, hétköznapi fordulataival újrafogalmazza, „ráfelel” az Igére. A protestáns zenemű ebben az értelemben önálló istentisztelet: igeolvasás, magyarázat és megértés hármas egysége.
Bárdos Lajos: Cantus Peregrinantium – Zarándok-ének
| In oris longiquissimis flat ventus incitans, Qua terra caelo jungitur, urget cor palpitans; Mari si caeca imminet nox anceps invia, Virgo pie, duc lumine, maris stell’ inclyta! Lassus terrena semita Salve Regina, Lassus terrena semita… |
A messze vezető partokon sebes szél suhog, Ahol a föld az éggel összeér, oda siet a lüktető szív; Ha a tengeren körülvesz a homályos, kétséges, úttalan éj, Kegyes szűz, vezess fényeddel, tengernek híres csillaga! A gyötrelmes földi ösvényről Üdvöz légy, királynő, A gyötrelmes földi ösvényről… |
A mű egy középkori zarándok-ének és a legismertebb latin nyelvű Mária-himnusz, a „Salve Regina” szövegét és dallamát dolgozza föl és foglalja egyszerű négystrófás szerkezetbe. A földolgozás logikája rendkívül világos és szűkszavú: a férfikar intonálja a zarándok-ének földi súlyokkal terhes sorait, a magasabb női szólamok világos, áttört harmóniái az áhított, elérendő cél, a tisztaság és a fény zenei képét jelenítik meg. A két réteg csak a strófák magasra emelkedő záró soraiban és a Mária-himnusz oktáv- és kvintpárhuzamokkal megzendülő könyörgésében egyesül.
Fassang László: A fényes nap
| A fényes nap immár elnyugodott, A föld színe sötétben maradott Nappali fény éjjelre változott, Fáradtaknak nyugodalmat hozott. Minden élő megy nyugodalomra, |
Vessünk számot hát, édes Istenem, Hogy lelkemet ne kelljen féltenem, Hogy lehessen bátrabban szólanom, Midőn meg kell előtted állanom. Színed előtt minden nap elesem, |
A zeneszerző neve ismerős és mégsem az. Nagyapja, édesapja és kiterjedt családjának számos további tagja muzsikus, ő maga a Zeneakadémia orgona-tanszakának hallgatója. Huszonegy eddigi életévébe azonban számos nagy sikerű hazai koncert, hangfelvétel, jó néhány külföldi hangversenykörút fért bele, s előadói tevékenysége mellett már zeneszerzőként is bemutatkozott. Csángó népi dallamra és istenes énekszövegre írt műve 1994. nyarán született, s a darab bemutató előadása pontosan fél évvel ezelőtt volt Sopronban, a Fidelissima kórus december 18-i első hangversenyén. A kompozíciót színes, eredeti harmóniavilága, gondos szövegkezelése és érett szerkezete a magyar kórusirodalom legnemesebb hagyományainak méltó folytatójává teszik.
Járdányi Pál: Árva madár
Bárdos Lajos: Régi táncdal
Bartók Béla és Kodály Zoltán zeneszerzői és tanári működése kiváló komponisták, zenetudósok és előadóművészek serege révén is gazdagította Magyarország 20. századi zenei életét. A tanítványok éppen úgy szélesítették közérthető, általánosan elfogadott korstílussá a zseniális tanáraik életművében fölismert útmutatásokat, ahogyan Károli Gáspár bibliafordításának szókincse irodalmi nyelvvé vált a prédikátor-költők nemzedékének műveiben. Ilyen folyamat eredményeként talált vissza a magyar zenei közízlés az eredeti magyar népdal világához is, amelyet évszázadig sikerrel födött el a – szintén értékes és gazdag – verbunkos és cigányos stílus. A népzene, a népdal műzenei építőelemmé nemesítésének több módja közül a legegyszerűbb a népdalföldolgozás, melyben a dallam érintetlenül marad, s köréje zongora vagy éppen néhány kórus-szólam szövi az új ruhát, amelyben otthonosan érzi magát, s amely ugyanakkor kiemeli a dallam rejtettebb, belső szépségeit is. Járdányi Pál kórusműve keserves, mélázó nótát dolgoz föl, a „Bújdosik az árva madár” kezdetű közismert népdal soraiból előcsalván az abban rejtőző színeket, gazdag harmóniákat. Bárdos Lajosnak a híres hajdútánc-dallamra épített kompozíciója ennek bővérű ellenpontja: a címhez méltóan elsősorban a ritmusra koncentrál, s nem mulasztja el kiaknázni a Vargha Károly játékos szövegében rejlő számos „hangszerelési” lehetőséget.
Malcolm Sargent: Little David, Play
Henry T. Burleigh: My Lord, What a Morning
William H. Smith: Ride the Chariot
Az amerikai kórusirodalom – természetszerűleg – nem hagyományaival gazdagítja a vegyeskari repertoárt, hanem elsősorban friss színeivel és eredeti, sajátos előadási szokásaival. Az Észak-Amerikában kialakult zenei folklór jelentős része világszerte ismertté és közkedveltté vált. E folklór hangsúlyos elemei közé tartozik a legismertebb jazz mellett az amerikai néger vallásos gyakorlat két alapműfaja, a bibliai történeteket, szövegeket földolgozó gospel (Gods spell = Isten szava) és az egyszerű hívő érzelmeket közlő spiritual song (lelki ének), melyet nálunk spirituálé-nak mondanak. A kórus műsorának utolsó szakaszában mindkettő képviselve van. Az első darab gospel, s egyben játékos katekizmus: vidám és ritmikus refrének közé illesztett két rövid versikében mutatja be az Ószövetség két jeles személyiségét, Dávidot és Józsuét. A második és harmadik kompozíció a spirituálé két típusát mutatja be: a lassú, érzelmes, dús romantikus harmóniákkal kísért szomorút, és a lendületes, lüktető ritmusú, sok ismétléssel tagolt vidámat. Utóbbi az amerikai feketék istentiszteleti szokásinak szellemében szóló és kar párbeszédével jut el a befejezés lelkesült csúcspontjáig.
Arany János karnagy
Média
Kisalföld (1995.06.15.) | Kisalföld (1995.06.20.)
Műsor
Soproni Ünnepi Hetek (önálló hangverseny)
1995. június 18., vasárnap, 20.00, Sopron, Vármegyeháza, díszterem
- SZOKOLAY Sándor: Hálaének (ősbemutató)
- SZOKOLAY Sándor: Örvendjetek az Úrnak
- DEÁK-BÁRDOS György: Parasceve
- 3. Crucifigatur
- 5. Eli, Eli!
- 6. Consummatum est
- GÁRDONYI Zoltán: Élet és békesség
- BÁRDOS Lajos: Cantus peregrinantium
- FASSANG László: A fényes nap
- JÁRDÁNYI Pál: Árva madár
- BÁRDOS Lajos: Régi táncdal
- SARGENT, Malcolm: Little David, Play
- BURLEIGH, Henry T.: My Lord, What a Morning
- SMITH, William H.: Ride the Chariot
közreműködő: Soproni Barokk Trió: Horváth Rudolf (oboa), Szalay József (hegedű), Tarjánné Kelemen Mariann (cselló)
vezénylő: ARANY János