1996. április 5-én, nagypénteken, istentiszteleti szolgálatot teljesítettünk a Szent István templomban.
Karnagyi gondolatok
Az alapításkor hangoztatott általános érvényű elvek mellett és mögött természetesen húzódott meg egy másik szándék is, amely a Fidelissima működésének irányt és tartalmat kívánt adni: rendszeresen megjelenni a város templomainak zenei életében, nemcsak hangverseny-szerűen, de egy-egy ünnep liturgiájában is. Ez a szándék egybevág azzal, ahogyan az énekkar a koncert-életben kíván megnyilatkozni: a szöveges zenélésnek – legyen az világi vagy egyházi jellegű – éltető eleme, hogy az elhangzó szöveg érthető legyen és a helyén legyen.
Az előbbi célt a műsora tűzött darabok előadásához fűzött szöveges vagy írásos magyarázatok szolgálták, az utóbbit pedig azok az alkalmak, amikor az elénekelt darabok szoros, szerves összefüggésbe kerültek az elhangzás helyével és időpontjával. Csatlakozott ehhez a gondolathoz már az együttes két karácsonyi estje is, a repertoárba került művek pedig indokolttá tették egy újabb ünnepkörön való megjelenésünket: Deák-Bárdos György Parasceve című nyolcrészes motetta-sorozatának három darabja – Crucifigatur; Eli, Eli; Consummatum est – a nagyheti liturgiához illeszkedik. A Kodály Zoltán, Bartók Béla és – saját testvére – Bárdos Lajos kortársaként alkotott későromantikus szerző 1933-ban, Krisztus halálának 1900. évfordulójára írta ezt a sorozatot, melynek méltatlanul ritkán énekelt darabjai igazi zenei különlegességet jelentenek. Ezt a három művet az énekkar a Szent István templom egyik istentiszteletén énekelte el nem hangverseny-szerűen, hanem a mise liturgiájához alkalmazkodva.
Arany János karnagy
Műsor
Szent István templom (istentiszteleti szolgálat)
1996. április 5., nagypéntek, 18.00, Sopron, Szent István templom
- DEÁK-BÁRDOS György: Parasceve – 3. Crucifigatur
- DEÁK-BÁRDOS György: Parasceve – 5. Eli, Eli!
- DEÁK-BÁRDOS György: Parasceve – 6. Consummatum est
vezénylő: ARANY János