2003. április 13-án önálló hangversenyt adtunk a Liszt Ferenc Konferencia- és Kulturális Központban.
Karnagyi narráció
Tisztelt egybegyűltek, kedves közönségünk!
A Vasárnapi muzsika sorozatban kitüntetett alkalomhoz érkeztünk: a Fidelissima kórus mai bemutatójának helyes elnevezése inkább virágvasárnapi muzsika lehetne.
A Virágvasárnap a Jézus Krisztus életéről és annak tanulságairól szóló evangéliumi történet utolsó előtti nagy csúcspontja: a régóta várt Megváltó dicsőséges bevonulása a választott nép szent városába, Jeruzsálembe. Az evangéliumi történet a megdöbbentő kontrasztok, ellentétek története: öt nappal a dicsőséges jeruzsálemi bevonulás után ugyanaz a tömeg ugyanazt a Jézust a legkegyetlenebb, legelrettentőbb ítélettel kereszthalálra adja. A keresztyén liturgiában évszázadok óta két kitüntetett alkalommal olvassák föl a krisztusi szenvedés üzenetét, éppen a történet két – egymással leginkább ellentétes előjelű – napjának évfordulóin: a dicsőséges Virágvasárnapon és a szégyenteljes Nagypénteken.
A jézusi szenvedésről szóló üzenet – latinos nevén passiótörténet – megzenésítése az európai zenetörténet kezdetei óta foglalkoztatta a templomi zenével foglalkozó szerzőket, egyrészt a benne levő drámai feszültségek, másrészt az ezekből kibontakozó tanulságok miatt. A legnagyobb szabású passió-zenék születése Johann Sebastian Bach nevéhez fűződik; két, teljes egészében fönnmaradt passió-műve – a János, illetve Máté szövegére írt oratórium – minden muzsikus zarándokhelye. Bach passióinak fölépítése rendkívül világos, áttekinthető: a szöveget evangélista olvassa föl énekes recitativo formájában, ezen belül a bibliai történet szereplőit – Jézust, Pilátust, Pétert – egy-egy énekes szólista, a tömeget pedig a kórus jeleníti meg. Ebbe a mozgalmas fölolvasásba kétféle zenét iktat a zeneszerző: a történet hallgatójában ébredő személyes érzelmeket egy-egy ária, az eseményekből levonható tanulságokat pedig a naiv egyszerűséggel beszélő népének, a korál közvetíti.
Mai előadásunk a János szövegére írt Bach-passió koráljaira épül. Látszólagos egyszerűségük ellenére a korálok a bachi passiómuzsika legjelentősebb rétegét képezik: lényegre törően megfogalmazott szövegük a legtájékozatlanabb hallgató számára is elkerülhetetlenné teszi a történet megértését, s az általános érvényű tanulságot jámbor egyszerűséggel fordítja személyes síkra. Ennek egyik legnagyszerűbb példája az Önök kezében lévő szövegkönyv 3. számú éneke: A fájdalmas kérdésre – „Ki ütött így meg téged…” pillanatokon belül érkezik a még fájdalmasabb válasz: „…Én vagyok az!” Érdemes tudni, hogy Bach idejében a korálbetéteket a jelen lévő gyülekezet sokszor együtt énekelte az előadókkal, így külső szemlélőből résztvevővé vált. A János-passió zenéjében egy kitüntetett ponton – Krisztus halála pillanatában – ária és korál együtt szólal meg. Jelzés ez: az érzelmeivel küzdő egyén és a tanulságokból táplálkozó közösség forr itt össze, ráébredve a megváltás csodájára.
A bibliai szöveget ma prózában halljuk, s ahol Bach jónak látta korált illeszteni az evangélium folyamatába, ott azt mi megszólaltatjuk. Fölmerülhet a kérdés: Ha a szöveget – az érthetőség kedvéért – magyarul olvassuk föl, miért nem énekeljük magyarul a korálokat is? Azért nem, mert a korálok harmóniái, a kísérő szólamok gesztusai számos ponton illusztrálják az eredeti német nyelvű szöveg egy-egy fontos szavát. A magyar fordítás nyelvi okokból nem követheti minden esetben a német eredeti hangsúlyait, így a zene és a szöveg egysége megbomolna. Pedig éppen ez az egység a bachi korálok egyik legnagyobb értéke. Aki gondosan olvassa, döbbenten láthatja, hogy majd mindegyik – első pillantásra egyszerűnek látszó – korálszöveg éles drámai kontrasztokat hordoz, így lehetőséget teremt a zeneszerző számára, hogy számos illusztratív zenei elemmel húzza alá a szavak jelentését. A kontrasztok javarésze nem stiláris irodalmi játék; mögöttük az evangélium legnagyobb ellentétpárja húzódik: a mérhetetlen krisztusi jóság és az – úgyszintén mérhetetlen – emberi gyarlóság; a kereszthalál emberi gyalázata, fájdalma és a megváltás isteni dicsősége és boldogsága közötti örök ellentmondás.
Örömteli feladatom a mai történet előadóinak bemutatása: az Evangélium szövegét Korbuly Péter olvassa nekünk, Pálúr János orgonán a korálok zenéjét kíséri és közjátékokat játszik, a basszus áriát Lettner Zsolt énekli, az ária obligát csellószólamát pedig Kelemen Mariann játssza.
7. O große Lieb’…
O große Lieb, o Lieb ohn alle Maße, / Die dich gebracht auf diese Marterstraße
Ich lebte mit der Welt in Lust und Freuden, / Und du musst leiden.
Ó, mérhetetlen szeretet csodája! / Az vitt a kínok, fájdalmak útjára!
Én múló földi örömökben éltem, / S véred hullt értem.
9. Dein Will’ gescheh’, Herr Gott zugleich…
Dein Will gescheh, Herr Gott, zugleich / Auf Erden wie im Himmelreich.
Gib uns Geduld in Leidenszeit, / Gehorsam sein in Lieb und Leid;
Wehr und steur allem Fleisch und Blut, / Das wider deinen Willen tut!
Legyen meg a te akaratod, Uram, éppúgy / a földön, amint a mennyországban. /
Adj nekünk türelmet a fájdalom idején, / engedelmességet a szeretetben és a kínban is; /
Őrizz meg és fordíts el minden testi és lelki szándéktól, / mely a te akaratod ellen cselekszik.
15. Wer hat dich so geschlagen?…
Wer hat dich so geschlagen, / Mein Heil, und dich mit Plagen / So übel zugericht’?
Du bist ja nicht ein Sünder / Wie wir und unsre Kinder, / Von Missetaten weißt du nicht.
Ki ütött így meg téged, / én üdvöm, és ki az, aki téged íly kínokkal / oly gonoszul meggyötört? /
Hiszen te nem vagy bűnös, / mint mi és gyermekeink; / a gonoszságról mit sem tudsz.
Ich, ich und meine Sünden, / Die sich wie Körnlein finden / Des Sandes an dem Meer,
Die haben dir erreget / Das Elend, das dich schläget, / Und das betrübte Marterheer.
Én és az én bűneim, melyekből annyi van mint homokszem / a tenger fövenyén,
mi hoztuk rád / a nyomorúságot, amely most téged sújt / és a keserves mártíromságot.
20. Petrus, der nicht denkt zurück…
Petrus, der nicht denkt zurück, / Seinen Gott verneinet,
Der doch auf ein’ ernsten Blick / Bitterlichen weinet.
Jesu, blicke mich auch an, / Wenn ich nicht will büßen;
Wenn ich Böses hab getan, / Rühre mein Gewissen!
Péter, aki nem gondolt vissza [t.i. a krisztusi jóslatra], / megtagadta Istenét, /
ám egy komoly pillanatban / keservesen sírva fakadt. /
Jézus, nézz rám is, / ha nem akarnék bűnhődni; /
ha rosszat cselekszek, / ébreszd föl a lelkiismeretemet!
21. Christus, der uns selig macht…
Christus, der uns selig macht, / Kein Bös’ hat begangen,
Der ward für uns in der Nacht / Als ein Dieb gefangen,
Geführt für gottlose Leut / Und fälschlich verklaget,
Verlacht, verhöhnt und verspeit, / Wie denn die Schrift saget.
Krisztus, aki minket boldoggá tesz, / semmi gonoszat nem tett, /
aki érettünk éjszaka, / mint egy rabló, fogatott el, /
elővezettetett az istentelen emberek által / és hamisan bevádoltatott, /
kinevettetett, kigúnyoltatott és leköpdöstetett, / amiként az Írás mondja.
27. Ach, großer König…
Ach großer König, groß zu allen Zeiten, / Wie kann ich gnugsam diese Treu ausbreiten?
Keins Menschen Herze mag indes ausdenken, / Was dir zu schenken!
Ó, nagy király, mindörökre nagy király, / miként dícsérhetném [híresztelhetném el] eléggé ezt a hűséget? /
Nincs emberi szív, amely kitalálhatná, / mit is adjon neked!
Ich kann’s mit meinen Sinnen nicht erreichen, / Womit doch dein Erbarmen zu vergleichen.
Wie kann ich dir denn deine Liebestaten / Im Werk erstatten?
Elmémmel föl sem érem, / mihez hasonlítsam a te irgalmadat. /
Miként tudnám szereteted tetteit / munkával meghálálni?
40. Durch dein Gefängnis, Gottes Sohn…
Durch dein Gefängnis, Gottes Sohn, / Muss uns die Freiheit kommen;
Dein Kerker ist der Gnadenthron, / Die Freistatt aller Frommen;
Denn gingst du nicht die Knechtschaft ein, / Müßt unsre Knechtschaft ewig sein.
A te rabságod által, Istennek Fia, / jön el számunkra a szabadság.
A te börtönöd a kegyelem trónusa, / minden jámborok menedéke.
Ha te nem vállaltad volna a szolgaságot, / a mi szolgaságunk örökké tartana.
52. In meines Herzens Grunde…
In meines Herzens Grunde / Dein Nam und Kreuz allein
Funkelt all Zeit und Stunde, / Drauf kann ich fröhlich sein.
Erschein mir in dem Bilde / Zu Trost in meiner Not,
Wie du, Herr Christ, so milde / Dich hast geblut’ zu Tod!
A szívem rejtett mélyén / Csak neved s kereszted
Ragyog, míg éltem végén / Üdvöt ad nekem.
Ó, jelenj meg olyképpen, / Hogy vígaszom legyél
A bajban, Uram, nékem, / Mint halált szenvedtél.
56. Er nahm alles wohl in acht…
Er nahm alles wohl in acht / In der letzten Stunde,
Seine Mutter noch bedacht, / Setzt ihr ein’ Vormunde.
O Mensch, mache Richtigkeit, / Gott und Menschen liebe,
Stirb darauf ohn alles Leid, / Und dich nicht betrübe!
Mindenkire gondja volt / az utolsó órán.
Anyját ím, nem feledte / Neki támaszt hagyván.
Ember, ítélj igazán, / Szeresd Istent s társad.
Nem ér így a végórán / Szomorúság, bánat.
60. Mein teu’rer Heiland / Jesu, der du warest tot…
Mein teurer Heiland, lass dich fragen, / Da du nunmehr ans Kreuz geschlagen
Und selbst gesagt: Es ist vollbracht, / Bin ich vom Sterben frei gemacht?
Kann ich durch deine Pein und Sterben / Das Himmelreich ererben?
Ist aller Welt Erlösung da? / Du kannst vor Schmerzen zwar nichts sagen;
Doch neigest du das Haupt / Und sprichst stillschweigend: ja.
Drága Megváltóm, hadd kérdezzelek, / most, hogy a keresztre szögezve magad
mondottad: Elvégeztetett – / én megszabadultam-e a haláltól?
A Te szenvedésed s halálod révén / elnyerhetem-e a mennyek országát?
Megváltatott-e az egész világ? / A kíntól nem felelhetsz,
csak lehajtod fejed / s hangtalan szólsz: igen.
Jesu, der du warest tot, / Lebest nun ohn Ende,
In der letzten Todesnot / Nirgend mich hinwende
Als zu dir, der mich versühnt, / O du lieber Herre!
Gib mir nur, was du verdient, / Mehr ich nicht begehre!
Jézus, túl vagy halálon / Örök már életed.
Majd a végső órámon / Fordíts engem, kérlek
Feléd, aki üdvöm vagy / Ó, én drága éltem,
Mit te szerzél, csak azt add, / Nem kell más énnékem.
65. O hilf, Christe, Gottes Sohn…
O hilf, Christe, Gottes Sohn, / Durch dein bitter Leiden,
Dass wir dir stets untertan / All Untugend meiden,
Deinen Tod und sein Ursach / Fruchtbarlich bedenken,
Dafür, wiewohl arm und schwach, / Dir Dankopfer schenken!
Segíts minket, Krisztusunk, / Szenvedésed árán,
Hogy mi hívek maradjunk / Minden bűnt elhagyván.
Halálodat és okát / Jól szívünkbe véssed,
Érte mi ez élten át / Hálát adjunk Néked.
68. Ach Herr, lass dein’ lieb’ Engelein…
Ach Herr, lass dein lieb Engelein / Am letzten End die Seele mein
In Abrahams Schoß tragen, / Den Leib in seim Schlafkämmerlein
Gar sanft ohn einge Qual und Pein / Ruhn bis am jüngsten Tage!
Alsdenn vom Tod erwecke mich, / Dass meine Augen sehen dich
In aller Freud, o Gottes Sohn, / Mein Heiland und Genadenthron!
Herr Jesu Christ, erhöre mich, / Ich will dich preisen ewiglich!
Végső órám ha már közel, / Szent angyalod küldd értem el,
Vigyen örök hazámba! / Válhat testemből földi por,
Új életre hív majd egykor / Ítélet harsonája.
Akkor megrendül föld és ég, / Megújul a nagy mindenség,
És megdicsőült új testben / Jóságod áldom szüntelen.
Erre segíts, én Istenem, én Istenem, / S Téged dicsérlek szüntelen!
Műsor
Vasárnapi muzsika (önálló hangverseny)
2003. április 13., vasárnap, 17.00, Sopron, Liszt Ferenc Kulturális és Konferenciaközpont
BACH, Johann Sebastian: Johannes-Passion
- 7. O große Lieb’
- 9. Dein Will’ gescheh, Herr Gott
- 15. Wer hat dich so geschlagen
- 20. Petrus, der nicht denkt zurück
- 21. Christus, der uns selig macht
- 27. Ach, großer König
- 40. Durch dein Gefängnis, Gottes Sohn
- 52. In meines Herzens Grunde
- 56. Er nahm alles wohl in acht
- 60. Mein teu’rer Heiland / Jesu, der du warest tot
- 65. O hilf, Christe, Gottes Sohn
- 68. Ach Herr. lass dein’ lieb’ Engelein
közreműködő: Korbuly Péter (szöveg) | Lettner Zsolt (basszus) | Tarjánné Kelemen Mariann (cselló) | Pálúr János (orgona)
vezénylő: ARANY János