Händel: Messiah Sopronban – Fidelissima Vegyeskar, Sopron

Kemptemből hazatérve a kórus nem pihenhetett sokat, hiszen szerdán már újra együtt volt a csapat, és megkezdődött a végső felkészülés a soproni előadásra.

Karnagyi gondolatok

Felvételek, további részletek

Látszott azonban, hogy a kempteni kirándulás és igénybevétel, valamint az időközben beköszöntő valódi nyirkos őszi idő megtette a hatását: sokan küzdöttek valamilyen torokproblémával. Ezektől függetlenül a szerdai próba már egy érettebb kórushangzást hozott, a kempteni előadás tehát valóban összekovácsolta a kórust minden tekintetben. Nem segített a helyzeten és a kórus lelkiállapotán az sem, hogy az eredetileg felkért szoprán és basszus szólista betegség miatt az előadás előtt nem sokkal mondta le fellépést. A kórustitkárt dicséri, hogy a szűkös határidők ellenére úgy fordultunk a soproni előadás finisébe, hogy ismét teljes volt az előadói gárda.

Csütörtökön az esti próbára már megérkezett a zenekar. Az első közös próbát néhány félreértés árnyékolta be, a kórus és a zenekar egysége nem teremtődött meg könnyen. A kórusban ekkor még elég sok aránytalanság volt.

A pénteki nap már a visszaszámlálással telt, s ez mindenkin érződött. Délután 4 órától a szólisták, majd este 6-tól a teljes apparátus próbált, hiszen eddigre megérkezett a müncheni kórus 13 tagja is. Az este 10 óráig tartó próba végére a nem tervezett egyéni és szakmai problémák többségére is sikerült megoldást találni. Minden készen állt a szombat délelőtti főpróbára.

Sajnos a zenekar, a kórus és a szólisták igényei itt sem mindig találkoztak, így még a főpróbán is ésszerű kompromisszumokkal kellett lavírozni a különböző nézőpontok között. A főpróba ettől függetlenül eredményes volt: sikerült a darabot szinte teljesen végigjátszani, és az utolsó javításokra is maradt idő.

Finom ebéd következett a szólistákkal és a MICS tagjaival, majd a rövid délutáni pihenő és a készülődés. Indulás a templomba, beéneklés, bíztató szavak mindenkitől mindenkinek, és elérkezett az idő.

A kórus végig teljesen koncentrált maradt, és gyönyörűen, arányosan, tisztán szólt. A tagok addig izgultak talán, amíg az „And the glory of the Lord” tétel első hangjait el nem énekelték. Innentől kezdve csak átszellemült, mosolygós arcok és magas szintű összpontosítás és fegyelem jellemezte a vegyeskart. Alig lehetett észrevenni, hogy ebben az összeállításban az énekkar mindössze 24 órája létezett.

A zenekar végig megpróbált megfelelni az elvárásoknak, ami – két látványos elcsúszástól eltekintve – a legtöbbször sikerült is.

Zemlényi Eszter, aki a produkcióhoz mindössze egy héttel az előadás előtt csatlakozott, angyali arccal és hanggal, világosan frazeált, jól megtanult áriákkal érkezett. Puskás Eszter altja viszonylagos visszafogottságában is szépen csengett, bár a zenekar – a karnagyi utasítás ellenére – nem vonult vissza eléggé a szólótételek alatt. Kálmán László tenor annak ellenére énekelte végig az előadást, hogy a torka már a próbafolyamat elején sem volt egészséges. Bár bizonyos magasság fölött elfogyott hangjának ereje, világosan tudott énekelni, időlegesen túllépve saját korlátain. Kocsis-Holper Zoltán is helyettesként érkezett a koncertre úgy, hogy csütörtök estére betegedett le az előző szólista. Basszus szólója, a szövegek értelmezése elnyerte a közönség – és a kórus – tetszését, teljesen megállta a helyét a produkcióban, hatékonyan és világosan énekelt, igazi művészként és szakemberként.

Ezzel lezárult a közel egyéves programunk, de nem pihenünk, hiszen készülünk az ADVENTI FÉNYEK jótékonysági koncertünkre.

Szilágyi Miklós karnagy