Händel: Messiás (Messiah)
– Hangverseny a reformáció 500. évfordulója alkalmából
Kemptemből hazatérve a kórus nem pihenhetett sokat, hiszen szerdán már újra együtt volt a csapat, és megkezdődött a végső felkészülés a soproni előadásra. Látszott azonban, hogy a kempteni kirándulás és igénybevétel, valamint az időközben beköszöntő valódi nyirkos őszi idő megtette a hatását: sokan küzdöttek valamilyen torokproblémával. Ezektől függetlenül a szerdai próba már egy érettebb kórushangzást hozott, a kempteni előadás tehát valóban összekovácsolta a kórust minden tekintetben. Nem segített a helyzeten és a kórus lelkiállapotán az sem, hogy az eredetileg felkért szoprán és basszus szólista betegség miatt az előadás előtt nem sokkal mondta le fellépést. A kórustitkárt dicséri, hogy a szűkös határidők ellenére úgy fordultunk a soproni előadás finisébe, hogy ismét teljes volt az előadói gárda.
Csütörtökön az esti próbára már megérkezett a zenekar. Az első közös próbát néhány félreértés árnyékolta be, a kórus és a zenekar egysége nem teremtődött meg könnyen. A kórusban ekkor még elég sok aránytalanság volt.
A pénteki nap már a visszaszámlálással telt, s ez mindenkin érződött. Délután 4 órától a szólisták, majd este 6-tól a teljes apparátus próbált, hiszen eddigre megérkezett a müncheni kórus 13 tagja is. Az este 10 óráig tartó próba végére a nem tervezett egyéni és szakmai problémák többségére is sikerült megoldást találni. Minden készen állt a szombat délelőtti főpróbára.
Sajnos a zenekar, a kórus és a szólisták igényei itt sem mindig találkoztak, így még a főpróbán is ésszerű kompromisszumokkal kellett lavírozni a különböző nézőpontok között. A főpróba ettől függetlenül eredményes volt: sikerült a darabot szinte teljesen végigjátszani, és az utolsó javításokra is maradt idő.
Finom ebéd következett a szólistákkal és a MICS tagjaival, majd a rövid délutáni pihenő és a készülődés. Indulás a templomba, beéneklés, bíztató szavak mindenkitől mindenkinek, és elérkezett az idő.
A kórus végig teljesen koncentrált maradt, és gyönyörűen, arányosan, tisztán szólt. A tagok addig izgultak talán, amíg az „And the glory of the Lord” tétel első hangjait el nem énekelték. Innentől kezdve csak átszellemült, mosolygós arcok és magas szintű összpontosítás és fegyelem jellemezte a vegyeskart. Alig lehetett észrevenni, hogy ebben az összeállításban az énekkar mindössze 24 órája létezett.
A zenekar végig megpróbált megfelelni az elvárásoknak, ami – két látványos elcsúszástól eltekintve – a legtöbbször sikerült is.
Zemlényi Eszter, aki a produkcióhoz mindössze egy héttel az előadás előtt csatlakozott, angyali arccal és hanggal, világosan frazeált, jól megtanult áriákkal érkezett. Puskás Eszter altja viszonylagos visszafogottságában is szépen csengett, bár a zenekar – a karnagyi utasítás ellenére – nem vonult vissza eléggé a szólótételek alatt. Kálmán László tenor annak ellenére énekelte végig az előadást, hogy a torka már a próbafolyamat elején sem volt egészséges. Bár bizonyos magasság fölött elfogyott hangjának ereje, világosan tudott énekelni, időlegesen túllépve saját korlátain. Kocsis-Holper Zoltán is helyettesként érkezett a koncertre úgy, hogy csütörtök estére betegedett le az előző szólista. Basszus szólója, a szövegek értelmezése elnyerte a közönség – és a kórus – tetszését, teljesen megállta a helyét a produkcióban, hatékonyan és világosan énekelt, igazi művészként és szakemberként.
Ezzel lezárult a közel egyéves programunk, de nem pihenünk, hiszen készülünk az ADVENTI FÉNYEK jótékonysági koncertünkre.
Szilágyi Miklós
karnagy
Tovább a galériához >>>
Fotó: Péterfalvi Katalin
Georg Friedrich Händel a zenetörténet nagy évében, 1685-ben született Johann Sebastian Bachhal és Domenico Scarlattival együtt. Születésekor sebészorvos apja már idős volt, gyermekét jogi pályára szánta, s csak némi hercegi ráhatással egyezett bele, hogy fia jogi tanulmányai mellett zeneileg is képezze magát. Zenei érdeklődése az opera felé fordult, így szülővárosából Halléból Hamburgba költözött, ahol a korabeli Németország egyetlen városi operaháza működött. Itt mutatták be első operáját 1705-ben, melynek címe Almira, s melyet bemutatók és sikerek sorozata követett. Az opera iránti érdeklődés Itáliába vitte, meglátogatta többek között Firenzét, Rómát és Nápolyt. Rövid időre visszatért német földre, de 1712-ben Londonban telepedett le.
Händel harminc éven át dolgozott Londonban zeneszerzőként és vállalkozóként. Ez idő alatt nem csak a sikerből jutott számára, rengeteg mindent átélt a csődtől, a különböző intrikákon át a primadonnák és kasztráltak különböző szeszélyeiig. Ugyanakkor a Händel pártfogolta olasz opera megítélése is meglehetősen ambivalens volt, hiszen a közönséget éppen annyira elbűvölte egy-egy gyönyörű hangon megszólaló ária, mint amennyire tolongott egy esetleges operaparódia előadásán. Händel annak ellenére tartott ki az ellentmondásos műfaj mellett, hogy túl volt már olyan nagysikerű oratóriumok bemutatásán, mint a Saul, az Esther, vagy az Izráel Egyiptomban. Még 1741-ben is bemutat két operát, mindkettőt súlyos kudarccal, hogy utána felfedezze, a sikerhez egyetlen dologról kell lemondania: a színpadról. Operáinak bukása után Devonshire hercegének felkérése adott neki újabb lendületet. A felkérés egy Dublinban tartandó segélykoncert-sorozatra szólt. Így készült el 1741 augusztus–szeptemberében mindössze egy hónap alatt a Messiás, melyet Händel magával vitt Dublinba. Az ottani, majd a későbbi londoni bemutatók sikere után lassan hagyománnyá vált a mű előadása Londonban, sőt maga Händel vezényelte azt el minden évben, hogy a bevételt egy árvaház javára fordítsa.
Az általánosnak mondható vélekedéssel szemben a Messiás nem karácsonyi történet, és nem is passió, sőt még a liturgiához sincs közvetlen köze. Legszorosabban az anthemhez kapcsolódik, amely az anglikán egyházban használatos kóruskantáta, ezért is különösen sok benne a kórustétel. Cselekménye nincs, szövegét olvasva rendre a Bibliából (többnyire az Ótestamentumból) vett jóslatokat, reflexiókat találunk. Tallián Tibor szavaival élve „szövegét tekintve a Messiás nem más, mint bő szóval és sokféle fénytörésben elmondott hitvallás; olyan passió, melyből hiányoznak, vagy legfeljebb csak visszfényben vannak jelen a cselekménymozzanatok.” Az oratórium két hosszabb és egy harmadik rövidebb részből tevődik össze. Az első két rész szintén három-három belső egységre tagolható, míg a harmadik rész egyfajta lírai epilógus.
Az első rész megjövendöli a Megváltó megszületését, majd el is meséli azt a klasszikus bibliai történet megidézésével, s ezután megidézi mindazt, amit Krisztus eljövetele adott a világnak. A második rész felidézi a Passiót, Jézus halálát és feltámadását, a végén pedig Krisztus látomását idézi fel: „Hallelujah! Uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható. E világnak országai a mi Urunké és az ő Krisztusáé lettek, aki örökkön örökké uralkodik.”A harmadik rész nem a feltámadás dicsőítése, hanem elmélkedés Krisztus második eljövetele fölött. Bár szóba kerül a megváltás, a basszus szólista mégis az utolsó ítéletről énekel, és a mű utolsó tételének szövege is Isten Bárányát említi, aki a világ trónusán ül örökké.
A Messiásból nem maradt hátra végleges verzió. Ennek oka, hogy a szerző kortársaihoz hasonlóan gyakorlatiasan állt saját zenéjéhez, és azt mindig a különböző előadások igényeinek megfelelően átdolgozta, átalakította. Ezt a tényt támasztja alá, hogy a Händelét követő és a mienket megelőző korok előadói szükségesnek érezték a mű átalakítását, modernizálását és sokszor az eredeti apparátus (kb. 30 fős zenekar és 20-25 főnyi kórus) olykor sokszorosára növelését. A huszadik század közepétől azonban visszatért a szándék a szerző eredeti zenei elgondolásainak tükrözésére, így az újonnan kiadott kották is ebben a szellemben készülnek. Ennek ellenére nekünk előadóknak azon túl, hogy ismerjük a kottában foglaltakat, egészen mélyen bele kell ásnunk magunkat a műbe, rá vagyunk utalva saját ismereteinkre, tapasztalatainkra. Így lesz ennek az oratóriumnak és a vele egy korban született daraboknak az előadása mindig egyedi, mindig aktuális, tükrözve tudásunk legjavát.
Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon II. (G–N). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Zeneműkiadó, Budapest, 1965.
John Stanley: Klasszikus zene. Kossuth Kiadó, Budapest, 2006.
A hét zeneműve 1979/2. Szerk.: Kroó György; 58. o.
Tallián Tibor: Messiás. Zeneműkiadó, Budapest, 1979.
Romain Rolland: Händel. Gondolat Kiadó, Budapest, 1965.
John Eliot Gardiner: Händel: Messiás (Hanglemez kísérőfüzet), Hungaroton, Budapest, 1983.
Szilágyi Miklós – karnagy
1987-ben született, zenei tanulmányait Szombathelyen a Berzsenyi Dániel Főiskola, később Nyugat-Magyarországi Egyetem Zenei Intézetében kezdte, ahol ének-zenetanári, és – Alma Mater kitűntetéssel – egyházkarnagyi képesítést szerzett, majd Debrecenben a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán karmester, fúvószenekari karnagyként magna cum laude végzett. Egyetemi tanulmányai alatt zeneszerzést tanult Tóth Péter, később Horváth Barnabás zeneszerzőktől.
Szombathelyi tanulmányai utolsó évében kezdett dolgozni Kőszeg város koncert-fúvószenekarával, mely irányítása alatt 2013-ban a hazánkban elérhető legmagasabb „D” minősítési kategóriában kiemelt arany minősítést szerzett.
Zeneszerzői munkásságát kisebb kórus és zenekari művek, valamint néhány nagyobb szabású darab és eddig megírt négy operája képviseli. Az Ostrom Opera trilógián debreceni évei alatt kezdett dolgozni. A trilógia első része, az Ostrom Opera – Kőszeg, 1532 – a Bartók+ Nemzetközi Operafesztivál „Jövő Kulcsa” operaíró versenyén 2013-ban megosztott első díjat nyert, majd ugyanezt az operát egy évvel később Kőszegen a szerző vezényletével mutatták be teljes egészében. Negyedik operája, mely a „La Prima Donna” címet viseli, ugyanezen a versenyen 2016-ban ismét a döntőbe jutott.
Karnagyként, karmesterként folyamatosan képezi magát különböző szakmai fórumokon, mesterkurzusokon. 2015-ben a New Europe Research Scholarship program junior kutatója volt.
Zenei munkásságát 2016-ban Vas megyei Ifjúsági Príma-díjjal ismerték el, emellett Kőszeg városától a városi és polgármesteri kitűntetések több fokozatát is megkapta már.
A Fidelissima Vegyeskar karnagyi teendőit 2015-ben vette át, az elmúlt két évben több sikeres koncerten vezette az énekkart.
Zemlényi Eszter – szoprán
2013-ban diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen mint oratórium–dal énekes, Halmai Katalin tanítványaként. 2016-tól Kertesi Ingrid az énekmestere. Számos elismerésben részesült, többek között megnyerte az I. Országos Gregor József Énekverseny Kodály Zoltán különdíját, 2016-ban Fischer Annie Előadóművészeti Ösztöndíjas lett, különdíjat nyert a Nemzetközi Simándy József Énekversenyen, I. helyezést ért el a Petrovics Emil Énekversenyen, 2017-ben az észtországi Klaudia Taev Nemzetközi Énekversenyen III. helyezést, a marosvásárhelyi Virginia Zeani Nemzetközi Énekversenyen pedig II. helyezést ért el.
2008-tól rendszeres fellépője a hazai opera- és oratóriumelőadásoknak. Koncertezett többek között a Budapesti Fesztiválzenekarral, az Orfeo Zenekarral, a MÁV Szimfonikus Zenekarral, a Concerto Budapesttel és a Mendelssohn Kamarazenekarral, de bemutatkozott a Budapesti Tavaszi Fesztiválon, az Eszterházi Vigasságokon és a Zempléni Fesztiválon is. A kortárs zene rendszeres művelője Magyarországon, de svédországi és erdélyi koncertkörutakon is népszerűsítette a magyar kortárs zenét.
Az oratórium–dal éneklés mellett opera- és daljáték-szerepeket is magára öltött: Blonde (Szöktetés a szerájból), Pamina (Varázsfuvola), Nannetta (Falstaff), Mária Lujza (Háry János) és Bastienne (Bastien és Bastienne) után Damigellaként (Poppea megkoronázása) debütálhatott a Művészetek Palotájában.
A Magyar Állami Operaházban először 2016 márciusában mutatkozott be Blonde szerepében, majd Gryllus Samu Két nő című operájában Schuschankaként állt színpadra.
A 2017/18-as évadban számos felkérés mellett több koncertet is ad a Magyar Rádió együtteseivel a Nemzeti Filharmonukusokkal, a Pannon Filharmónikusokkal, a Művészetek Palotájában Belindát alakítja, Miskolcon pedig Papagenaként debütál.
Puskás Eszter – alt
Budapesten született, általános iskolai éveit a Magyar Rádió Gyermekkórusában kezdte, majd a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolában érettségizett. Kamaraénekesi szárnypróbálgatásai is ezen időszakhoz kötődnek, az akkor alakult Dowland, később a Discantus énekegyüttesben. Az ELTE ének-zene-karvezetés szakán végzett, majd a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetében magánének szakon szerzett diplomát. A CantuS CorvinuS Énekegyüttesben 1998 óta énekel. 1997 óta tagja a Purcell Kórusnak. Részt vett Gáti István, Hamari Júlia és Walter C. Moore mesterkurzusain. 1996-ban és 1999-ben megnyerte az országos Ádám Jenő Dalverseny Kodály Zoltán különdíját, majd I. díját. Pályakezdő énekesként 2004-től 2006-ig elnyerte a Fischer Annie ösztöndíjat. Jelenleg a Nemzeti Énekkarban énekel, ahol alkalmanként szólistaként is fellép. A Tóth Aladár Operastúdió tagjaként több operában alakított mezzo szerepeket.
Biztos stílusismerete teszi hitelessé szinte valamennyi zenei irányzat interpretálásában. Telt, fényes meleg színű hangja mégis elsősorban a barokk mesterek műveiben teljesedik ki igazán. Bár inkább oratorikus művek szólistájaként ismert, énekel kortárs műveket is. Dolgozott szólistaként többek között Antal Mátyással, Vashegyi Györggyel, Hamar Zsolttal, Ménesi Gergellyel, Pál Tamással, valamint a MÁV Szimfonikusokkal, az Arcangelo és a Musica Profana Kamaraegyüttesekkel stb.
Kálmán László – tenor
1975-ben született Budapesten. 2001-ben szerzett egyetemi diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola énektanár, karvezetés szakán. 2002 óta Lax Éva énektanár növendéke. 2002-től 2008-ig a Honvéd Férfikarban énekelt.
2008-tól a Nemzeti Énekkar tagja, valamint 2000-től kórustagként és szólistaként is közreműködik a Vashegyi György által alapított és vezetett Purcell Kórusban. Repertoárjában elsősorban Haydn-, Mozart-misék, oratóriumok, Bach-kantáták szerepelnek. Szólistaként lépett fel számos nagyobb mű előadásában, mint például Bach h-moll miséjében, valamint több ízben szerepelt Bach János-passiójának és Máté-passiójának evangélistájaként.
Az oratorikus irodalom mellett az opera világa is közel áll hozzá. Láthattuk Haydn „Aki hűtlen, pórul jár!” című szerzeményében Filippo (2011. Miskolci operafesztivál), Mozart La Clemenza di Titójában Titus szerepében (2014. MÜPA).
Kortárs művek bemutatásában is szívesen közreműködik, többek között Selmeczi György: Szirén, Gyöngyösi Levente: Naphimnusz, Lukács-passió, Karácsonyi Oratórium című alkotásaiban is hallhattuk őt.
Kocsis-Holper Zoltán – basszus
1982-ben született, Sopronban. Karnagy, szóló énekes és zenetanár. A Kórus Spontánusz művészeti vezetője, a Nemzeti Énekkar énekese és vezetőkarnagy-helyettese. A Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetségének (KÓTA) művészeti bizottsági tagja, a Zeneakadémia doktori iskolájának hallgatója.
A budapesti Zeneakadémián szerzett diplomát ének-zene tanár, karvezető szakon (2004–2009), ahol tanárai Kutnyánszy Csaba, Erdei Péter és Párkai István voltak. Magánénekesi tanulmányokat folytatott a győri Széchenyi István Egyetemen Szabó Magdolna Mária osztályában (2014-2015), ahol mint magánének-tanár diplomázott.
Tudását kurzusokon bővítette, többek között Jos van Veldhoven és Michael Gläser (karvezetés – 2011), Peter Kooij (ének – 2014) és Hollerung Gábor (zenekari karmester – 2016, 2017) vezetésével.
2015 óta tart karvezetés mesterkurzust AVIZÓ néven kórusával, a Kórus Spontánusszal Sopronban. A kurzusok kapcsán a jelentkezők megismerkednek a kórusvezetés technikai, gyakorlati és emberi vonatkozásaival, majd a végén zárókoncerten mutatják be a tanultakat.
2017-ben a Pekingi Magyar Kulturális Intézet meghívására háromnapos kurzust tartott Kínában, Lanzhou és Peking városokban, ahol a Kodály-módszerről és azok gyakorlati felhasználásáról nyújtott ismereteket.