2020.09.27. KultUdvarok – beszámoló

Ahogy az a köztéri koncertjeink során, augusztus elején már megmutatkozott, szabadtéri koncerten találkozni a közönségükkel egészen más, különleges élmény még akkor is, ha majdnem elgázol egy vonat. De erről majd később.

Sopron sokszínű kultúrájának lüktető vérkeringésében részt venni nagy kihívás, hiszen a közönség sok jó minőségű produkció közül választhat. Erre kiváló példa a KultUdvarok rendezvény, éppen ezért nagy megtiszteltetés a fellépők sorában látni kórusunkat. A programsorozatból nekünk jutott fél órás szelet kitűnő alkalmat adott arra, hogy mutassunk egy kicsit közösségünk és művészetünk sokszínűségéből és annak ellenére, hogy a napos, bár kissé szeles, hűvös időben a körülmények nem voltak épp ideálisnak nevezhetők, az evangélikus templom előtt összesereglett szép számú közönség véleményem szerint pontosan megértette, mire szántuk ezt a fél órát, mit szeretnénk mondani nekik. Igazából ebben a mondadóban semmi különleges, vagy nagy ívű nincsen. Lényege a „mindent lehet, de minőséggel!” felkiáltáson alapul, ennek szellemében pedig igyekeztünk 30 percben körüljárni, mit is tudunk mi csinálni azon belül, amit kórusnak nevezünk.

A hallgatóságot pedig szépen lassan, de sikerült magunkkal ragadnunk e rövid kis utazásra, pedig ami a teret illeti, nagy volt a kísértés, hogy mással tarthassanak, hiszen a rendezvényből kifolyólag és a tér közterület jellegéből adódóan a téren nagy volt a forgalom, elég csak a bevezetőben már említett kisvonatra (alias dottó), vagy az időnként feltűnő bogárhátúakra, lovascsapatokra és egyebekre gondolni, amik átvonulásukkal okoztak némi zavart és hoztak némi zaj és/vagy levegőszennyezést. A kórus fegyelmezettségére és a közönség kíváncsiságára, nyitottságára jellemző, hogy ezek a nem zenei intermezzók valójában csak a köztéri jelleget adták hozzá a kórustérzenéhez, de talán az élményből nem vettek el semmit. Nem csupán az összeválogatott műveket sikerült jó minőségben előadnunk, de hallgatóink a hálás tapson túl is részeseivé váltak az előadásnak, így pedig talán sikerült megmutatni mitől más és jó énekelni egy kórussal/kórusban, vagy éppen azt, hogy mitől vagyunk mi Fidelissima. Bárhol, bármikor. Még akkor is, ha feltűnik egy úr cirokseprűvel, csikósruhában, egy kukát vonszolva maga után… elképesztő…

Szilágyi Miklós
karnagy

 

Fotó: Kubicsek Ferenc, Vágány Luca Sára
Tovább a galériához >>>