Bemutatkozó koncert – Fidelissima Vegyeskar, Sopron

1994. december 17-én önálló hangverseny keretében mutatkozott be kórusunk a nyilvánosságnak a Református templomban.

Karnagyi narráció

Tisztelt közönségünk, kedves egybegyűltek!

Szeretettel köszöntöm Önöket a soproni FIDELISSIMA KÓRUS hangversenyén, melyet több körülmény avat ünnepivé a jelenlevők – hallgatók és előadók számára. E körülmények egyikét világosan jelezte meghívónk, amelyben úgy fogalmaztunk, hogy e koncert az együttes bemutatkozó hangversenye. Sokan tudják, néhányan talán nem, hogy ez a vegyeskar két hónappal ezelőtt, 1994. október 3-án alakult azzal a céllal, hogy a kulturális életének gazdagságáról régóta híres Sopron zenei világának palettájára új színt helyezzen. Most következő műsorunk az első munkahónapok eredménye, s Önöket kérjük arra: fogadják szeretettel próbálkozásunkat a föntebb megjelölt célok elérésére.
Estünk ünnepi mivoltát a hangversenyplakát címéből olvashatták ki a gyakorlottabb zenehallgatók. Mai hangversenyünkön három darab is a „Magnificat” címet viseli. Ez a szó Lukács evangéliumának latin fordításából való. Lukács evangéliuma 1. fejezetének 46-tól 55-ig terjedő verseiben található Mária éneke, melyet akkor énekel, mikor megtudja, hogy ő fogja megszülni a Megváltót. A szöveg így kezdődik: „Magnificat anima mea Dominum”, azaz „Magasztalja az én lelkem az Urat” Ezt a hálaadó szöveget a zenetörténet számos szerzője feldolgozta, így a „magnificat” elnevezés szinte már köznévvé, az adventi ünnepkörhöz tartozó oratórikus mű megjelölésévé is vált. Koncertünk első műsorszáma is egy „Magnificat”. A programban kiírtaktól eltérően azonban az első és utolsó kompozíciót – technikai okokból fölcseréltük, George DYSON műve következik tehát. A mi Kodály Zoltánunkkal nagyjából egyidőben született és meghalt angol zeneszerző lovagi címet is nyert királyától, teljes neve tehát Sir George Dyson. Az ő darabja az ismert himnuszt angol nyelven dolgozza föl, olymódon, hogy a kórussal szoprán szólistát állít szembe. Nyitó műsorszámunk szóló-szólamát Palotai Ajnácska énekli, orgonán estünk vendég-előadója, Fassang László kísér, énekel a Fidelissima vegyeskar.

George DYSON (1883–1964): Magnificat

A most következő rövid orgonadarabok sajátos előadói hagyomány emlékei. Pachelbel a nürnbergi Sebaldkirche orgonistájaként dolgozott. Ebben az evangélikus templomban is hagyomány volt, hogy advent vasárnapjain a vecsernyéken a hagyományos gregorián tonusokban fölolvasták a Mária-himnusz szövegét. Ezt a fölolvasás oly módon történt, hogy a himnusz páratlan sorait énekelték, a páros számú sorok helyett pedig rövid orgonaközjátékok hangzottak el. A zeneszerző mind a kilenc gregorián tonus dallamaihoz megírta az orgonaközjátékokat, e kilenc sorozat közül most abból hallunk hat kis fúgát, amelyik az első gregorián tonushoz illeszkedik. Innen a cím: Magnificat primi toni. Az orgonadarabot Fassang László játssza.

Johann PACHELBEL (1653–1706): Magnificat primi toni

Adventhez kapcsolódik a soron levő rövid kórusmű, Johann Sebastian BACH korálja is, amelyet a nagy zeneszerző iránti tiszteletből németül, a hallgatók iránti tiszteletből pedig magyarul is eléneklünk. Ez utóbbihoz az is segítséget ad, hogy a dallam magyar fordításban a hazai protestáns gyülekezetek énekkincsévé is vált. Aki akarja, a 303. szám alatt meg is találhatja a padokban itt-ott elhelyezett református énekeskönyvben. A könyv segítségével követhetik a dallamot a négyszólamú vegyeskari feldolgozásban éppen úgy, mint utána, a szintén Bach által írt korál-előjátékban, amelyet Fassang László játszik orgonán.

Johann Sebastian BACH (1685–1750): Nun komm der Heiden Heiland

Műsorunkban most két évszázadot lépünk előre. Igaz, a következő rövid kórusdarab alapdallama a korai barokk korból származik, s részét képezi az evangélikus karácsonyi dallamkörnek. A földolgozás azonban századunkban keletkezett, a Magyarországon kevéssé ismert és sajnálatosan rövid életet élt Hugo DISTLER, német zeneszerző műve. E darabot ismét két változatban, eredeti nyelven és magyarul ajánljuk az Önök figyelmébe.

Hugo DISTLER (1908–1942): Es ist ein Ros’ entsprungen

A most előadásra kerülő orgonadarab magyar zeneszerző, GÁRDONYI Zoltán műve. E darab több szálon is kapcsolódik mai ünnepi estünkhöz, annak helyéhez és más műsorszámaihoz. Egyrészt, mert latin nyelvű címe – „Veni redemptor gentium” – egy adventi himnusz nyitó sora, s e gregorián himnusz dallamáról sokan föl is fogják ismerni, hogy az nem más, mint a „Nun komm der Heiden Heiland” kezdetű német korál dallamának ősváltozata, alcímében pedig meg is jelöli, hogy a mű adventi orgona-fantázia. A kapcsolat másik szála a szerző személye. Gárdonyi Zoltán tíz esztendeig tanított Sopronban az egykori evangélikus tanítóképző intézetnek a jelen templommal átellenben állt épületében. Hallgassuk meg most a „Veni redemptor gentium” dallamára írt adventi orgonafantáziát vendég-orgonistánk, Fassang László előadásában!

GÁRDONYI Zoltán (1906–1986): Veni redemptor gentium

Estünk következő szakaszában magyar kórusműveket éneklünk. Elsőként BÁRDOS Lajos ritkán hallható darabját, amelynek a műsorban található latin címéhez – Cantus peregrinantium – most hozzáteszem a magyar megfelelőt: zarándok-ének, illetve zarándoklók éneke.

BÁRDOS Lajos (1899–1986): Cantus peregrinantium

Hangversenyünk kezdetén azt mondtam: estünket több körülmény teszi ünnepivé. Szeretnék most beszámolni Önöknek e körülmények legkedvesebbikéről. Némelyeknek bizonyára föltűnt, hogy a plakáton és a meghívón található műsorban kétszer is föltűnik ugyanaz a név, FASSANG László neve. Véletlen egyezés is lehetne ez az orgonaművész és egy zeneszerző neve között (…), de nem így van. Estünk fiatal orgonista vendége egyben a hangverseny következő számának szerzője is. Méltó és illendő dolognak látszott, hogy egy újonnan alakult vegyeskar egy újonnan írt darabot is műsorára tűzzön, ugyanis a következő percekben nem csak azt ünnepelhetjük, hogy a zeneszerző körünkben van, de azt is, hogy ez esztendő nyarán született művének a ma esti lesz a legelső, azaz, az ősbemutató előadása. A darabról annyit érdemes még elmondanom, amennyi a meghívóban alcímül áll: vegyeskar csángó népi dallamra és szövegre. Kérem, fogadják szeretettel Fassang László „A fényes nap” című kórusművét!

FASSANG László (1973–): A fényes nap

Mikor szólítom a zeneszerzőt, hogy szokás szerint személyesen is fogadja a műve bemutatását hallgatók és az előadók gratulációját, hadd ejtsek még egy személyes szót. Közös örömünkben osztozik még valaki, akit Sopronban többen ismerhetnek. Körünkben foglal helyet az unokája örömében részt vevő Fasang Árpád, aki pályájának egy rövid szakaszát szintén városunkban töltötte. Kívánjuk neki, hogy még számos esztendőket érjen meg jó egészségben és hasonló örömben!
Fölhívom az egybegyűltek figyelmét a bejáratnál található kis dobozra, amelyben meg lehet emlékezni plakátunk utolsó nyomtatott soráról. E sor szerint a belépés ingyenes, az esetleges adományok a kórus céljait szolgálják. Előre is hálásan köszönöm segítségüket.

Az utolsó programpont előtt kedves kötelességem, hogy köszönetet mondjak estünk házigazdájának, aki ünnepünknek födelet biztosított: a soproni református egyháznak, illetve lelkipásztorának, Vladár Gábor tiszteletes úrnak. Támogatásuk nagyban járult hozzá együttesünk első hangversenyének gördülékeny megszervezéséhez. Végezetül műsorunk zárószáma következik. Ahogy illik, keretes szerkezetbe foglalván estünket, ismét egy „Magnificat” kompozíció hangzik el, Johann PACHELBEL, német barokk zeneszerző kisoratóriuma. A mű kísérő continuo-szólamát estünk vendég-orgonistája, Fassang László játssza, énekel a soproni Fidelissima vegyeskar.

Johann PACHELBEL (1653–1706): Magnificat

Arany János karnagy